Néző Sanyi

Származási hely: SpeakOut 2008_2

Sanyi, Kálmán tanítványa egri, és az ELTE jogi karának 2 éves hallgatója. Az ő története így szól:

„Nem vallásos családból származom, csak a nagyszüleim voltak hívők én meg megörököltem azt a tudatot, hogy Isten létezik, de semmi több. Lehet hozzá imádkozni ha olyanod van, ha meg neki van olyanja talán meghallgat. Fiatalabb koromban nem voltam kibékülve vele: gyakran hibáztattam, elégedetlenkedtem. Mélyebben beleásni magam valahogy nem tartottam fontosnak, nem gondolkoztam az egész „vallás dolgon”.
A változás akkor történt, mikor két éve nyáron kiutaztam Floridába a nagybátyám meghívására (ami egy külön történet, lényeg hogy egy teljesen váratlan lehetőség volt). Ő ott egy ilyen új stílusú gyülekezetbe jár (Calvary Chapelnek hívják, Magyarországon Golgotának), én meg ugye vele laktam és egyszer kérdezte, van-e kedvem nekem is menni. Gondoltam, miért ne, és amivel ott találkoztam a teljesen szokatlan volt, mármint jó értelemben. Addig - mondjuk úgy - ha valamit kényelmetlen formális időpocsékolásnak tartottam, na az az évi 2-3 miselátogatás volt, amit kötelezően felvettünk a programba, ha valami ünnepkor vagy vasárnap épp a nagyszülőknél voltunk családilag. Itt pedig hirtelen értelme volt annak amit beszéltek (bár eleinte kicsit szaggatottan fogtam az american englisht), és megfogott. Egészen másnak láttam addig a kereszténységet, inkább valami olyannak, ami a mindennapokkal, az élettel nemigen összeegyeztethető, hanem teljesen elvont és megfoghatatlan, még ha van is Isten. Aki hisz benne az templomban darálja a miatyánkot, hányja a keresztet és sűrűn kritizálja képmutató szigorral a világ romlottságát. Itt pedig megmutatták, hogy mennyire nem erről szól az egész. Hogy aki hisz, az boldog lehet abban a tudatban, hogy Jézus meghalt az ő bűneiért is és neki is szerzett egy helyet a mennyben. Aki hisz az a Bibliából tudja, mi a helyes és mi nem, és hogy aki az életét ennek fényében éli, az számíthat majd az Úrra bármivel áll szemben, és ez alól még a halál sem kivétel.
Gyakran visszajártam utána is, és egy alkalommal döntöttem Jézus mellett (ez egy elhatározást jelent, hogy az ő akarata szerint élem az életem). Mikor visszajöttem Magyarországra, valósággal más ember lettem, ezt sokan kívülről is észrevették. De azt alig tudom kifejezni, milyen más érzés keresztényként élni. Amikor kapcsolatban vagy Istennel, olyan mintha csatlakoznál egy csatornára, ahonnan folyamatosan öröm, remény és szeretet jön feléd, de még találóbban úgy mondhatnám: mindig amire szükséged van. Bajban segítség, unalomban kihívás, tévedésben bocsánat. Komolyan mondom, nekem mióta tapasztalom mindezt, nehezebb elképzelni, hogy élhet valaki Isten nélkül, mint bárki másnak, hogy én hogy hihetek ebben.”