SpeakOut 2009 és Erdély

Egység: 2 Korintos 3:18. "Ugyanarra a képre formálódunk mindannyian a Lélek által dicsőségről dicsőségre". Ennek a valóságát tapasztaltuk meg. Különböző múltak, kultúrák, személyiségek, mégis egyek Krisztusban, a szenvedélyben hogy megnyerjenek diákokat Isten országának és felépítsék őket a Lélek ereje által. Ez a szövetség Istent dicsőítette.

Ima: egyik este a lelki harcról volt szó az Efezus 6, 12-13 alapján. Mindannyian éreztük ennek a hatását: fizikailag (több vírus keringett) szociálisan lelkileg fárasztóak voltak a délutánok és a beszélgetések. A tábor első hetében egy éjszakai imaláncot szerveztünk. Szobánként negyedórán keresztül imádkoztunk név szerint a táborozókért, az életükben lévő lelki akadályokért. Egy gyertyát adtunk tovább egymásnak, ami reggelre körbeért, jelezve, hogy mindenki kitartott és virrasztott amikor sorra került. Nagy ereje volt ennek az imaláncnak, személyesen is sokaknak maradandó élmény lett.

Városok: többször énekeltük a "God of this city" című dalt, ami arról szól, hogy mivel Istenhez nincs hasonlítható, és Ő a "városunk Ura, népünk Királya" hisszük, hogy nagy dolgok fognak történni a városban/országban. Ennek a valóságát tapasztaltuk meg Keszthelyen, ahol már elmondható, hogy az elmúlt évek során a fiatalok nagy részének elmondtuk az evangéliumot, egyre több kapcsolat épül az egyik helyi gyülekezettel és az ottani mekdsz diákkörrel is! Kapcsolat indult a polgármesterrel, rendőr alezredessel, és a strand igazgatójával is. Hasonló módon beszélhetünk Csíkszeredáról, ahol egy nagyon áldott hetet tölthettünk. Nagy volt a nyitottság, 15 fiatal befogadta Krisztust, őket a helyi baptista gyülekezetre bíztuk. Ez a gyülekezet nagyon missziós lelkületű, több diák jött velünk evangelizálni.

Történetek: Erika eljött a táborba! Sajnos Julcsi épp Erdélyben volt, így más lányok foglalkoztak vele. Lassan növekszik az Istennel való kapcsolatában, nehéz elhinnie, hogy Istennel kiteljesedik az élete. Kálmán tanítványa Sanyi elhívta a testvérét és annak a barátját, akik hívők már, és bekapcsolódtak az evangelizációba. Jó volt látni, mennyire szeretik Istent. Az utolsó héten egy Csilla nevű lánnyal beszélgetett Julcsi és két diáklány nagyon sokat. Eleinte visszautasító volt, de elkeztek érte imádkozni, és sokat beszélgettek. A tábor végére már nem akart a többi táborozóval lenni, hanem egyre többet kérdezett, míg az utolsó este eldöntötte hogy ad egy esélyt Istennek. Hazament, és rájött, hogy tényleg ingatag a baráti és párkapcsolata és egyedül Isten lehet a biztos pont. Elkezdett járni egy gyülekezetbe. Ő csak egy a 67 diákból, akik megtértek a 3 hét alatt! Dicsőség Istennek!

Imádkozzatok az előbbi négy dologért, adjatok hálát, és kérjétek Istent, hogy folytassa a munkát!