Erdélyi Misszió 2008 - beszámoló

Származási hely: Erdély 2008

Múlt héten az a kiváltság ért bennünket, hogy kiutazhattunk három napra Kolozsvárra az Erdélyi magyar egyetemisták közé. A tervünk és célunk az volt, hogy meglátogassuk Albu Levit, erdélyi magyar kollegánkat az Úr szolgálatában és segítsünk neki "beindítani" a FÉK szolgálatot Kolozsváron is. Levi az utóbbi évet Budapesten töltötte a csapatunkkal, hogy minél több tapasztalatot szerezzen a magyarok felé való szolgálatban, majd idén Júniusban visszaköltözött Kolozsvárra.

Kedd hajnalban 4:30-kor indultunk el kilencen (öt munkatárs és négy diák) és 14:30 körül értünk Kolozsvárra. Érkezésünkkor azonnal a filológia kar épületéhez mentünk túlélőcsomagot osztani, majd leültünk kicsit tervezni Levivel a következő napokra, azután a helyi közgáz elé mentünk hívni embereket a másnap esti „személyiségtípusok” előadásunkra. Este telefonálgattunk túlélőcsomagot kitöltött diákoknak és találkozókra hívtuk őket másnapra.

Kolozsváron átlagban harminc román diákból egy magyar, és más a mentalitásunk, mint nekünk. Egyesek nagyon büszkék a magyarságukra és emiatt le is nézik az átlag magyarországi magyart, mert nem tartanak minket "elég" magyarnak, mások szinte szégyellik, hogy magyarok, és kicsit félve vállalják fel. Így, mikor a közgáz bejáratánál az éppen befelé haladó diákoktól az kérdezgettük, hogy "szia, magyar vagy?" elég extrém reakciókat kaptunk. Szinte két végletet tapasztaltunk: Az izgatott érdeklődéssel teli mosoly és felcsillanó szemek vagy a meglepetés és sűrű fejrázás (román diákok esetén). Több magyar diákot meglepett, hogy ily bátran megszólítjuk az embereket magyar létünkre. Azonban nem volt más módja annak, hogy kiderítsük kik a magyarok. Kiderült, hogy magyar nyelven, magyaroknak szinte semmilyen programot nem található, amely nem szervesen az egyetemhez kötődik, mégis kampuszon van reklámozva.

Másnap sok nagyon jó találkozónk volt, Kálmánnal és a tanítványával, Sanyival, egy Lóránt nevű diák másfél óra beszélgetés után imádkozott, és elfogadta Krisztust. Lóránt úgy jött el, hogy a szíve teljesen készen volt. Régóta Istent kereste, de nem tudta ki az és hogyan található meg! Isten hű azokhoz is, akik kitartóan keresik Őt, így eljöttünkkor örömmel bíztuk Istenre (és persze Levire) Lóránt tanítványozását.

Aznap este tartottuk a "személyiségtípusok" előadásunkat is. Reméltük, hogy 60 fő talán eljön, így kb. annyi széket raktunk le. Hát 5 perccel a kezdés előtt még tucatjával érkeztek az emberek és bár annyi széket hoztunk fel, amennyit bírtunk, kezdésre még a padlón is ültek és kint a folyosón is álltak emberek. 60 helyett 110-en tömörültek a kis terembe! 110 szó szerint teleírt visszajelző kártyából 105 pozitív volt lelki szempontból! Levi a héten beindított egy heti alkalmat, még várjuk a hírt, hogy mennyien jöttek vissza. :) Nyílvánvaló, hogy a kolozsvári magyar diákok is keresik az igaz Istent és Ő egyáltalán nem rejti el magát...

K