Nyíregyházi turné

Kicsit bővebben a múlt előtti hetünkből. Ezt még akkor írtam, most egyben teszem fel ide!

___

2007. október 3.

„Ma reggel találkoztunk a Szent Imre katolikus középiskola hitoktató tanárnőjével. A hölgy nagyon kedves volt és nyilvánvalóan Jézus gyermeke. Érdekelte a FÉK szolgálat, hála Istennek csatlakozott a csapatunkhoz! Beszélgettünk a diákok helyzetéről főleg a középiskolákban, mesélte mennyire rossz a helyzet, a „keresztény” iskolákban is olyan szintű züllés van, mint máshol. Nagy szükség van Jézusra és arra, amit a FÉK nyújt Nyíregyházán is!

Ekkor elmondta mennyire nyitott az iskolájuk igazgatója a FÉK iránt. Hirtelen felajánlotta, hogy most bevinne az igazgatónőhöz, hogy beszélhessünk vele a SpeakOut-ról (SO)! Öt perccel később ott ültünk az igazgatói irodában és egy SO szórólappal a kezünkben magyaráztuk a FÉK-et. Ahogy reméltük, nagyon nyitott volt. „Ismerjük és szeretjük a Timóteus Társaságot…szívesen hirdetjük a tábort az angol tanárainkon keresztül” - mondta.

Julcsiban többek között nagyon szeretem a bátor (néhol vakmerő) spontaneitását. Olykor olyan ötletek pattannak ki a fejéből, amikre én nem is gondolok. Egyszerűen azért, mert nem vagyok annyira spontán. Ezzel a jellemvonásával néha megijeszt, de általában ha átgondolom, amit mond, akkor arra jutok, hogy kihívás számomra az, amit javasol, ezért azt érdemes megfontolnom. Nos, ezen a reggelen, ahogy kiléptünk a Szent Imréből, Julcsi megpillantotta „a csoki”-t. Nem volt nehéz, mert a két iskola szemben van egymással. Igen, „a csoki” egy iskola, pontosabban az az iskola, ahova Julcsi járt. „Menjünk be a csokiba és hirdessük ott is a SO-ot.” Ez volt az ő spontán javaslata. Erre én, „Julcsi ez nincsen benne a tervünkben ma reggelre”.

Átgondoltam. Bementünk. Ott is hagytunk SO szórólapot és elérhetőséget.

Szerintetek, amikor kijöttünk mit mondott az én drága feleségem? J

„Itt Nyíregyházán van még 5 középiskola, olyan jó lenne elmenni mindegyikbe!” Micsoda bátor gondolat. Szinte látnoki! El is döntöttük, hogy amíg itt vagyunk, valahogy megpróbáljuk beleszőni a terveinkbe. Imádkozunk, hogy Isten adja meg az időt és a nyitott ajtókat ehhez.

2007. október 4.

A vagonunk üres. 21:31 van és kb. 10 perce indultunk el Debrecenből Nyíregyházára. Julcsi éppen most veszítette el a térerejét. Megszakadt a telefonhívása. Újratárcsáz. Pár órája még elég kicsi volt a gyomrom, hiszen 18:00-tól a Debreceni Baptista gyülekezet vagy 50 fős ifjúsági csoportjában tartottunk előadást a FÉK-ről és SpeakOut-ról. Akkor izgultam, de miért is? Rólam volt szó? Lássuk csak: Sok érdekes video és fotó reméljük élvezetessé tette kezdő kiselőadásunkat. :) Istennek hála, hogy nem rajtunk múlik, hanem az ő Lelkén. Úgy tűnt, hogy valóban élvezték a szokatlan ifi órát és valamelyest felbuzdultak azon, hogy Isten mi mindent végez a FÉK-en keresztül! Ahogy azt az ifi vezető konklúziójából is vélhetem: "Miért nem csináljuk mi is ezt?" Egy egyetemista lány kérte, hogy küldjünk neki még több infót, mert nagyon érdekli a SpeakOut. Ez is egy jó jel. Most, hazafele, már kicsit fáradtak és éhesek vagyunk, de nem vészes. Az örömünk nagyobb, mint bármi hiányosság. Mi is nagyon felbuzdultunk.

2007. október 5.

Mai első célunk a Krúdy Gyula Gimnázium volt. Az oda út viszontagságosnak bizonyult, nehezen találtunk rájuk. Azonban jobban felkészültünk, mint előző nap. Betáraztunk egy pár mappát, benne SO2007 szórólap és a FÉK programról a cikk (Ld. Nők Lapja, áprilisi szám). Belépve a portán „elkaptak” minket és kikérdeztek. Vallottunk. Sajnos egy tanár sem volt elérhető, ezért a SO anyagot a portán hagytuk ott. Reméljük, majd hívnak, ha nem akkor majd mi.

Utunkat az Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium felé vettük. A belső emberünk, egy keresztény ig.h., sajnos házon kívül volt. Átküzdve magunkat a portás nénin, két kedves angoltanárnővel találtuk szembe magunkat. A FÉK-et ismerték, de a SO-ot nem. Szórólapot és plakátot kértek. Mission: accomplished!

Majd a Kölcsey Ferenc Gimnázium következett. Ezen iskolának szentimentális jelentősége volt, hiszen Julcsi ide járt gimibe.J Nagy csend uralkodott a folyosón így Julcsi kicsit megnyugodott, hogy talán egy régi ismerőssel sem fog összefutni. Az igazgatóhelyettes hamar elénk jött, majd nagyon kedves és diplomatikus módon fejezte ki érdeklődését a SO iránt. Kért anyagot. Azonban úgy vélte a drog prevenció nagyon stabil lábakon áll iskolájukban. Sebaj, azért adtunk neki mappát.

Nyíregyháza legelitebb gimije következett, a Zrínyi Ilona Gimnázium és Kollégium. Az igazgatóra majd 15 percet kellett várnunk az irodájában, de megérte, mert igazán kedvesen fogadott. Miután vázoltuk neki a SO és FÉK nyújtotta lehetőségeket, érdeklődése jeleként beajánlott az illetékes tanerőnek, valami kimondhatatlan nevű hölgynek. További várakozás következett. Éppen sikerült még elkapni a fent említett oktatót és, örömünkre, egyaránt nagyon érdekelte a FÉK és a SO is. Megkérdezte, hogy a SO-ra, szellemisége miatt, csak keresztény diákok mehetnek-e el, mire mi a fejünket rázva kiemeltük, hogy nem, SŐT…

Majd megjegyezte, „…csodálatos, talán ragad valami jó is a diákokra…” Szerintünk is!

Utoljára a Vasvári Pál Gimnázium maradt. Az első angoltanár, akibe belefutottunk lelkesen biztosított afelől, hogy már évek óta ismerik és hirdetik a SO-ot az iskolájukban, s hogy a diákok „nagyon imádják”. Édes…egy rajongó – gondoltam én. Azért megtaláltuk a gyengéjüket, a FÉK program még új volt nekik és a tanárnő érdeklődve vetette rá magát a Nők Lapja cikkre.”

Hála Istennek, így sikerült elmennünk a maradék 5 középiskolába (összesen 7-be) és, mint láthatjátok mindegyikben nyitottak voltak a SO-ra és a FÉK-re. A 7 iskolában kb. 3000 diák van – valószínűleg több – kérlek imádkozzatok, hogy sokan jöjjenek el táborba. Igazán örülünk, hogy a nyíregyházi fiataloknak és felnőtteknek ily módon is ad Isten lehetőséget ara, hogy megismerjék Őt!
K